Pszichiáter orvos, fotóművész – e kettős identitásban élek közel fél évszázada.

Fotóművészi tevékenységem természetfotózással indult, kb. az orvosi hivatással egy időben. Korán kialakult bennem a vágy az olyan alkotások létrehozására, melyek a természet szépségén túl valami mást is megmutatnak, elmondanak. A természet elemeiből építkező képeimen a finom részletek, az emberi, a spirituális tartalmak megjelenítése egyre hangsúlyosabbá vált. Az élet körforgása, a születés, szeretet/szerelem, elmúlás, a lélek útja, az éteri, a transzcendentális, a valóságon túlmutató, és hasonló, elvontabb gondolatok, érzések próbáltak a bensőmből a diákra, szenzorra, képekre kerülni. Ezekhez a muníciót a pszichiáteri munka, a mindennapi élet, a család, a kétszeri özvegység adta. Miután orvosi munkámban folyamatosan az emberek testi-lelki nehézségeivel foglalkoztam, a fotózás során emberek felé már ritkán fordítottam a fényképezőgépet, bár képeim gyakran az emberről szóltak a fentebb leírtak szerint.

Képeim újságokban, magazinokban, naptárakban, könyvekben, kiállításokon szerepeltek/szerepelnek a múlt század ’80-as éveitől kezdve.

Az évek folyamán számos fotókiállítás, pályázat zsűrizésére kértek fel.