Sutyák János

Ahogy sokaknál, nálam is gyermekkorban kezdődött a természet iránti rajongás. Az első meghatározó élményem egy fácánkakashoz kötődik, amely a nagyszüleim kertjének végében keresgélt táplálék után. Lenyűgözött a látványa, és állandóan azon gondolkodtam, hogyan foghatnám meg a madarat. Nagyapám rabsic módszerei nem váltak be, ezért idővel távcsővel és fényképezőgéppel kezdtem „vadászni”.

Gyerekként lelkes előfizetője voltam a Csodálatos Állatvilág magazinnak, ami havonta hozta el a világ állatainak sokszínűségét. Szobám falán szinte alig maradt szabad hely, mert tele volt magyar természetfotósok posztereivel, amelyeket a Természetbúvár magazinból vágtam ki. A Csodálatos Állatvilág előfizetéshez kaptam meg életem első távcsövét is, ami ugyan nem volt túl jó minőségű, de az azon keresztül látott világ megalapozta a természet iránti szenvedélyemet. Minden spórolt pénzemet a hobbimra költöttem, és 10 évesen végre sikerült beszereznem egy jobb távcsövet, ami új dimenzióba repített.

Ekkor találkoztam Szilágyi Attilával, a Hortobágy egyik kiemelkedő szakértőjével, aki a madarak és a fotózás terén is rengeteget tanított és akit ma már barátként üdvözölhetek. Talán az utolsó generáció tagja vagyok, amely még átélhette a Zenitek és Practicák mechanikus fémszagú világát, mielőtt a digitális korszak beköszöntött. Miután szüleim látták, hogy komolyan gondolom a fotózást, lehetőségeik szerint támogatták a hobbimat. Ennek köszönhetően 2003-ban beléphettem a digitális világba, ami új korszakot nyitott számomra.

Ugyanebben az évben kezdődött barátságom Nehézy Lászlóval, aki nemcsak a fotós tudását, hanem saját leseit is megosztotta velem. Tőle tanultam meg az etikus természetfotózás alapjait, amelyek azóta is meghatározzák a hozzáállásomat.

Néhány sikeres pályázat és kiállítás után a fotózás háttérbe szorult, mivel zeneművész karrieremre és tanulmányaimra kellett koncentrálnom. Ennek ellenére továbbra is fotóztam, és egy másik területen tevékenykedve sikerült jelentős felszerelést összeállítanom. Felsőfokú tanulmányaimat az Egyesült Államokban végeztem, ahol 11 év alatt nemcsak megismertem az ottani madárvilágot, hanem aktívan tettem is érte. Büszke vagyok arra, hogy közreműködtem az első Madárbarát Egyetemi Kampusz létrehozásában az Audubon Societyvel együttműködve.

Tanulmányaim után a Magyar Állami Operaház zenekari művészeként kezdtem dolgozni, ami lehetővé tette, hogy ismét több időt tölthessek szülőföldemen, a Hortobágyon. Képeim nagy részét itt készítem, és mindig lenyűgöz a gyepek, vizes élőhelyek és nádasok különleges világa. Örömmel tölt el, ha a fotóim révén közelebb hozhatom a természetet azokhoz is, akik kevésbé ismerik a hazai madarakat vagy tájakat.

2023-ban csatlakoztam a Nimród Fotóklubhoz, amit hatalmas megtiszteltetésként éltem meg. A klubtagoktól szerzett tudás, tapasztalat és inspiráció segít abban, hogy folyamatosan fejlesszem a fotós készségeimet.

Hátizsákomban ezeket cipelem: Canon EOS R6 mark II, Canon 4/500 L IS USM, Canon 16-35 f/2.8 L, Canon 70-200 f/2.8 L IS USM, Canon RF 85mm f/2 IS, Leica Trinovid 10×42 távcső, bicska, türelem.