A fotózás nemcsak alkotás, hanem közös élmény, felfedezés

A fotózással 1982-ben kezdtem foglalkozni, elsősorban édesapám hatására, aki maga is szenvedélyesen szeretett fényképezni. Tőle kaptam az első SLR fényképezőgépemet, és talán már akkor elkezdődött az a hosszú út, amely a mai napig tart. Kezdetben igazi „mindenevő” voltam: szinte mindent lefényképeztem, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerűen szerettem volna megörökíteni azt a világot, ahogyan én láttam és megéltem, különösebb kategóriák vagy kötöttségek nélkül.

Az évek során, elsősorban a kirándulások alkalmával, egyre közelebb kerültem a természetfotózáshoz. Magával ragadott a tájak hangulata, a vadon élő állatok, a virágok és a természet apró részleteinek szépsége.

Az utóbbi mintegy 15 évben egyre inkább ezekre a témákra összpontosítok. Leginkább azt keresem, hogyan tudom a természet egy-egy pillanatát a saját látásmódomon és ízlésemen keresztül megmutatni.

Számomra a fotózás nem csupán egy kép elkészítését jelenti, hanem annak a hangulatnak és élménynek a megőrzését is, amelyet a természetben átéltem. Külön öröm számomra, hogy ezt a szenvedélyt a párommal együtt élhetem meg, hiszen ő is hasonló érdeklődéssel fordul a természetfotózás felé. Így a fotózás nemcsak alkotás, hanem közös élmény, felfedezés és egy olyan kikapcsolódás is, amely újra és újra visszahív a természetbe.