Az egyetemi évek alatt operatőri álmokat dédelgetve ragadtam fényképezőgépet, a kompozíciós szemlélet elsajátítása végett. Eleinte kirándulások során fordultam a természet szépségei felé, de ez gyorsan átcsapott abba, hogy már a fotózás kedvéért indultam neki a mezőnek, erdőnek. Ebben az időszakban főleg makró témában alkottam, de a tájfotózás irányába is elindultam. Rövidesen a vadfotózás – különösen a vizes élőhelyek – is a látóterembe került, és ha tehettem a Tisza-tavon, vagy a Hortobágyon töltöttem a hétvégéimet. Elvarázsolt a nomád életmód, és a természet közelsége.

A 2010-es évek elején Dániába költöztem, ahol a közelfényképezést a szinte állandóan fúvó szél miatt feladtam. A tenger közelsége, a gyakori viharok ereje újra a tájfotózás fele terelt. Szerencsére a vizes élőhelyek fajgazdagsága a magyar viszonyokhoz fogható, így a vadfotózást nem adtam fel, egészen a családalapításig, aminek időbeosztása megoldhatatlanná teszi egy komoly projekt megvalósítását. Így az utóbbi években szinte teljesen mértékben a tájfotózás irányába mozdultam el, ami valamivel jobban tervezhető, és kevesebb folyamatos jelenlétet igénylő ága a természetfotózásnak. Általánosságban a környező vidéket járom téma után kutatva, de időnként távolabbi tájakat is felkeresek. Izland és Feröer is visszatérő helyszín, de megfordultam Kalifornia néhány nemzeti parkjában is.