A fényképezéssel középiskolás koromban ismerkedtem meg, izgalmasnak találtam az elkapott pillanat megörökítését és nagyon érdekelt a technika is. Szakkörökben dolgoztuk ki a képeket, előhívtuk a filmet, nagyításokat készítettünk és persze hosszas eszmecserékben próbáltuk megfejteni, hogy egy-egy kép mitől jó vagy rossz. Sok-sok képet elemeztünk, bújtuk a múlt század nagy fotósinak alkotásait az albumokban, miközben tudtunkon kívül merültünk el a művészettörténet és a képi kompozíciók világában.

Mindeközben sokat jártam a természetet, kirándultam, túráztam, de nem jutott eszembe, hogy egy-két emlékképen felül a kettőt összekapcsoljam. Már fiatal felnőttként került a kezembe egy album, csodálatos természetfotókkal és azonnal rabul ejtett a gondolat, hogy én is fényképezzem a természet intim, eldugott, mások által kevésbé látható pillanatait és szereplőit. Van a természetfotózásban valami romantikus, mert a fotós egy kicsit beavatott és bennfentes. Tudja mit lát, nem ismeretlen számára a természeti környezet, ismerősek a szereplők, de a természet mindig valami újjal is megajándékozza.

Több, mint 30 éve tart ez a szerelem, ami folyamatos tanulással és rácsodálkozással telik. A természetet nem lehet megunni, nincs két egyforma pillanata, mindig új arcát tudja mutatni, mindig akad valami új tapasztalás. Pályázatokra nagyon ritkán küldök anyagokat, de a képeimet szívesen mutatom be kiállításokon vetítéseken. Különböző írásaim és képeim jelentek már meg magazinokban, néhány évig pedig a Digitális Fotómagazinnak is voltam szerzője. A civil foglalkozásomnak köszönhetően gyakran tartok előadásokat a digitális fényképezés technológiai hátteréről is. Műszaki vénámnak és érdeklődésemnek köszönhetően rengetek fényképezőgépet és objektívet használtam, jelenleg egy Nikon Z rendszerrel próbálom megörökíteni a bennünket körülvevő csodát.