Még gyerekkoromban, az ’80-as években kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt, és a kezdeti nehézségek (a SMENA fényképezőgép rendre legyalulta az ujjbegyemet) ellenére, rendszeresen visszatértem ehhez a különleges a szerelmemhez. Így amikor már lehetőségem adódott édesapám Praktica gépével elkészültek az első szárnypróbálgatásnak nevezhető utazásos fotók Jugoszláviában. Mivel úgy éreztem, hogy a technika korlátaiba ütköztem, – egészen a diploma ajándékomig, amikor megkaptam a lehetőséget egy Nikon Kit vásárlásra-, az ösztönös képkészítés volt a cél. De aki ismer annak biztos természetes, hogy nem kit lett, hanem egy számomra vágyott gép és egy jobb objektív. Innentől eredeztethető az elköteleződésem a Nikon iránt, ami csak akkor bicsaklott meg, amikor anyagi okokból vagy mert ilyet nem gyárt a Nikon (nyomtatóm Canon) kényszerültem mással beérni.

A digitálisra váltást, amíg lehetett halogattam, mert a kezdeti megoldások nem hozták még közel sem a filmes/diás minőséget. De bár megvannak, a régi gépeim már nem vonzanak a filmmel járó nehézségek.

A fotózás minden ága érdekel, és amikor tehetem űzöm is, az architektúráktól, az aktig, a rendezvény és sportfotózástól, a természetfotózásig. Egy szerencsés találkozásnak az eredménye, hogy Nimród klub tagja lehetek és ez annak köszönhető, hogy a munkahelyemen fotóklubbot alapítottam és évekig vezettem, így ismerhettem meg Zsila Sándort is, aki kitárta a természetfotózás valódi csodálatos világát.

Kisebb pályázatokon indultam és volt ahol nyertem is, de valahogy ebben kevésbé érzem még otthonosan magamat, így az erre fordítható időt és energiát inkább a képek készítésére szánom.

Volt néhány megjelenésem, újságokban, magazinokban, de ezek kevésbé a természetfotózással kapcsolatosak.

Szép fényeket és sok örömöt a fotózásban.