Körülbelül harminc éve kezdődött minden, amikor valaki egy fotómra azt mondta, hogy érdemes lenne folytatnom a fényképezést. Ez a biztatás akkor mély nyomot hagyott bennem, és elindított egy úton, ami azóta is tart. Leginkább a természet szépségeinek megörökítése vonz, a fények és árnyékok, a színek, a pillanatok múlékonysága. Szeretem megmutatni, mennyi csoda van körülöttünk, ha nyitott szemmel járunk. Ugyanakkor nem ragaszkodom kizárólag a természet fotókhoz, ha meglátok valamit – egy épületet, egy különleges árnyékot, egy érdekes részletet –, és megragadja a fantáziámat, megpróbálom fotón átadni a lényegét.

A fotózás számomra nemcsak hobbi, hanem egyfajta önkifejezés is, segít lelassulni, figyelni, észrevenni az apró szépségeket. Minden egyes kép egy emlék és egy történet, talán ezért is szeretek fotózni: mert így nemcsak a pillanatot őrzőm meg, hanem azt is, amit akkor éreztem.