Kisgyermekként gyakran  bemehettem a szomszédban lakó fényképész sötétkamrájába.

A sötétség, a pislogó vörös fény misztériuma elvarázsolt. Nem értettem, hogyan keletkezik az ecetes vízben fénykép. Aztán  megtanultam a metolt, a hidrokinont, a tioszulfátot, a hemoglobint, a sejteket, a géneket. Megismertem új országot és új embereket, majd sok-sok év múlva a CCD-t, a pixelt, a biteket… de a misztérium megmaradt.

Csodálom a természetet, szeretem a szépet, keresem a harmóniát, meg akarom érteni a mozdulatokat.  Szeretném hinni, hogy a világunkban nem csak a durva, a meghökkentő a harsány és a rémes,  hanem a szerény,  a lágy,  a szép is  ott van csak meg  kell találni.

Képeimmel ezt szeretném üzenni a kedves látogatóknak.

Köszönöm oktatóimnak és mestereimnek – Imre Tamásnak, Vizur Jánosnak, Forrási Csabának,  Szabó Bélának, Jung  Zseninek , Eifert Jánosnak valamit klubtársaimnak, hogy segítettek ezen az úton.

Díjak: