Németh Tamás

A gyermekkori nyaralások az erdő szélén élő nagyszülőknél, valamint a kertész keresztszülőknél orientáltak a természet szeretete és megismerni vágyása felé. Az erdőből kiszüremlő szarvasbőgés, a baromfit megriasztó kánya röpte és az apró hangyák szorgos sürgölődése a fűszálak között épp úgy elvarázsolt, mint a bakonyi táj fölött átúszó felhők látványa.
Az egyetemi évek során olyan baráti társaságba keveredtem, akikkel sok estét eltöltöttünk film forgatókönyv írásával. Ekkor kezdett érdekelni a mozgóképek világa, a kompozíció, a fények világa. Ahhoz, hogy igazán erős mozgóképi világot tudjak kialakítani, úgy gondoltam, hogy az állóképen, a fotón keresztül vezet az út. A technológia fejlődése szerencsémre pont jókor érkezett, hiszen ez a gondolat pont akkor ért, amikor elérhető áruakká váltak a digitális tükörreflexes fényképezőgépek.
Az egyetemi évek alatt ismertem meg zoológus (hallgató) páromat, aki mellett óhatatlanul előkerültek gyermekkori élményeim, így újra boldogan hasaltam a fűben rovarokat lesve, ültem csónakba a vizimadarak után kajtatva. Szép lassan beleszerelmesedtem a természetbe és a fotózásba. A mozgóképes irányvonal egyenlőre egy fiók mélyén pihen.
A kirándulások során látott gyönyörű tájak megörökítése kissé később ragadott magával. Rövid idő alatt beláttam, hogy igazán részletgazdag tájképeket az akkor rendelkezésemre álló technikával nem áll módomban fotózni. Ekkor került bele a repertoárba a film. Az elérhetősége miatt a 4x5-ös síkfilm jelenti számomra a tájképfotózás szempontjából az ideális kompromisszumot. Jelenleg főleg fekete-fehér filmre fotózok, amit magam laborálok.
Jelenleg tehát a természetfotózás mindenevője vagyok, de egyre inkább úgy érzem, hogy választás előtt állok, melyik vonal irányába induljak.
Az itteni galériámnál részletesebb portfóliómat a ragyogas.hu weboldalon lehet megtekinteni.