Kisgyermekként gyakran bementem a szomszédban lakó fényképész sötétkamrájába. A sötétség, a pislogó vörös fény, a tálca alján halványan megjelenő kép elvarázsolt. Nem értettem hogyan keletkezik az ecetes vízben  a fénykép. Aztán megtanultam a metolt, a hidrokinont, tioszulfátot, a géneket, a mitokondriumot, a hemoglobint. Megismertem új embereket és új országot, a  CCD-t, a pixelt és a " világos sötétkamrát " - de a misztérium megmaradt . Ma ugyanúgy nem tudom felfogni, hogyan lesz a 0-1-0-1-ből kép. Aztán valahogy a végén mégis sikerül az egészet papírra vetni, nézegetni, forgatni, falra tenni.

Ismerkedem a keresőbe zárt világgal, csodálom a természetet, próbálom megérteni a mozdulatokat, és ...szeretnék ott lenni, amikor egy virág sír...

mail: karoly.kollo@roche.com