Létem meghatározó kétharmadában fényképezek 17 éves korom óta, ezen belül is – az elmúlt 19 évben – főállású képkovácsként tevékenykedem, azaz fotó laboránsként kiállítható képekké lényegítem át mások felvételeit. A képkovács munka mindmáig szép és nagyon izgalmas feladat, de eredeti célomtól eltérően mostanáig a megélhetést szolgálta, mellette háttérbe szorult korábbi vágyam - azért lettem laboráns, mert saját fotóimból akartam tökéletes kiállítható kópiákat varázsolni. Tucatnyi éven át fékeztem fotós vágyaimat, azért, mert nem kívántam megrendelőim szemében „konkurens” fotósként is megmutatkozni, nehogy  ez ártson az üzletmenetnek. A vágyaim elfojtása olyan „sikeresnek” bizonyult, hogy még csak diavetítéseket sem tartottam, holott laboros létem előtt gyakran vetítettem baráti vagy tágabb emberi környezetemben és gyakran hívtak előadni is. A kamerát tucatnyi évig főként csak diamásoláshoz használtam.

        2002- 2003-ban a digitális technikák előretörésével a hagyományos laborálás kényszerű hanyatlásával átszakadtak a lelki gátjaim és megint a kamera mögé álltam ezúttal már szinte mindent újratanulva és értelmezve a fotográfiáról.  A képalkotásban azóta is keresem az utamat és a lehetőségeimet. Nagyon sokat köszönhetek Vizúr Jánosnak és Forrásy Csabának, akiktől a legtöbbet tanultam, illetve rajtuk kívül Vajda Jánosnak és Szendrő Szabolcsnak, akik művészetükkel hatottak rám megkönnyítve saját utam keresését.

        Úgy érzem, hogy a fotózásban még sokáig haladhatok a fejlődés útján, miközben a labormunka szakmailag már nem nyújt valódi kihívást, főként nem a mai magyar gazdasági környezetben, ahol nemcsak a kézi fotólaborok, hanem minden más kézműves jellegű mesterség is sorvadva, pusztulva egyre kevésbé képes megélhetést biztosítani azon keveseknek, akik még űzik azt. A képkovács mesterséget magam is jobban szeretném a jövőben eredeti célomnak megfelelően főként a saját fotóim képpé lényegítésére használni, a megélhetésem döntőbbik hányadának előteremtésére az újratanult bitkovács (informatikus, programozó) mesterség jobban megfelel majd reményeim szerint. Régi barátaimnak persze mindaddig rendelkezésére állok a képész tapasztalataimmal, amíg az eszközeim a birtokomban lesznek, és amíg ők igénylik ezt.

        2005-től lányom világrajötte óta kicsit lelassultam a fotós életben, de ezt a fékezést az élet egyéb területein megtapasztalt örömök révén mégsem érzem igazi megtorpanásnak. A célok adottak, az út nyitva áll, csak haladni kell rajta tovább. A képek is megszületnek, amikor kell, néha évekig türelmesen érlelődve.

        Elmúlt évtizedeimre visszatekintve szerencsésnek mondhatom magam, mert többnyire az álmaim vezérelte úton haladhattam keveset törődve az anyagiakkal. Az álmaimat követve lettem villamosmérnök – alkothattam olyan speciális műszaki produktumokat, amit csak kevesen, kerestem Daniken nyomán a latin amerikai kultúrákban a jövő emlékeit, az álmok révén küzdöttem fel magam 6000 m körüli jeges hegycsúcsokra, sziklafalakra, ők tettek fotólaborossá, és általuk láthattam vendégül laboromban az elmúlt közel két évtized legszebb magyar fotóit. Szintén az álmok vittek többször Plitvicére és a Szaharába, ahonnan több barátommal együtt sok szép képpel tértünk haza. Már 2-3 éve alig-alig álmodom, inkább csak arról merek, hogy kis családom gond nélkül megél, én pedig néha elmegyek pár napra valahová a barátaimmal és kedvemre fényképezek…

       Rövid fotós életrajz:

1975. Osztályfőnököm kérésére dokumentálom Moszkva - Leningrád utazásunkat a család öreg Zorkij 4-es gépével, a képek tűrhetően sikerülnek, ettől megjön a kedvem az alkalmankénti fényképezéshez.
1983. Egy kölcsön tükörreflexes Chinon gépen egy 2/50-es alapobjektívvel járom a Magas Tátrát, a gép lehetőségei elkápráztatnak. Rászokom a diára.
1984. Hegymászóvizsgám után egyetlen nyár alatt bejárom a környező országok legmagasabb hegycsúcsait, ahová hűségesen elkísér legelső saját Yashica slr vázam három objektívvel.
1986. A Budai Fotó és Film Klubnál fotószakkör vezetői vizsgát teszek, és szájtátva nézem a fekete-fehér labormunkát, valamint az elképesztően szép Cibachrome nagyításokat, amit az egyik oktatóm saját kezűleg otthon készített. Otthoni f-f labort hozok létre, és igen sok időt töltök el benne. Az aktív hegyjárásból rengeteg fotóm születik csak azért, hogy a látványokat megoszthassam másokkal. Minden elképzelhető szakkönyvből tanulom a fotó és a labortechnikát, sokfelé vetítek.
1988. Szendrő Szabolcs kicsiny  munkahelyi laborjában rengeteg selejt és hosszú, meddő próbálkozások után végre elkészítem a legelső használható saját Ciba nagyításaimat, ami több havi mérnöki fizetésemnek megfelelő nyersanyagba és több hónapi kísérletezésbe került. Egy barátom számára többszáz Ciba képet nagyítok, amit ő szép áron értékesít Svájcban, én pedig csak tanulok rajtuk sokmindent az élet dolgairól is...
1989-1991. Megveszem első AF-os Nikon gépemet, járom a világot és mindent elolvasok amit a fotózásról találni lehet, de az igazán tudatos fényképezés ideje még nem jön el sajnos. 1991-ben mérnöki munkahelyem a gyár bezárása miatt megszűnik, saját cégemet megalapítva Ciba nagyítások készítésével próbálok szerencsét, eleinte reménytelenül tengődve, majd a Főfotó válalattal kötött szerződés és a benézegető természetfotósoknak köszönhetően apránként egyre ismertebben.
1992. Az első „Év természetfotósa” és az első „Találkozás a természettel” kiállítások, amik a laboromban készülnek, és ez sok éven át hagyománnyá válik. Igen gyors és látványos fejlődés a felszerelést és a műszerparkot illetően. 2002-ig szinte csak családi emlékképeket és kirándulás dokumentációkat fotózom, semmit sem publikálva a feljebb írt okoból.
2002-2003. „Beleszeretek” egy Dynax 9-es gépbe és elkezdem összegyűjteni teljes kiépítésű Minolta szetemet jópár objektívvel. A fotózást sokféle forrásból, pl. közösségi fotós oldalak segítségével is újratanulom, jóformán minden szabad időmet ezzel töltve. Ebben az időszakban Vajda János hatása meghatározó számomra.
2003-2004. Forrásvíz Mesterkurzusok Vizúr Jánossal és Forrásy Csabával. Rengeteget tanulok a rendszeres képkritikák révén.
2005. Egy kategória győzelem az „Év természetfotósa” pályázaton a „Gyöngyszín fátylak c. képemmel, de azóta nem pályázom sem ott sem máshol. Kizárólag a Nimród Fotóklub saját pályázatára adok be képeket, ahol rendszeresen voltak eddig 1-3. helyezéseim.


Önálló kiállítások:
1991. ”Latin Amerikai anziksz” képek Peruból, Mexikóból és Kubából. Angyalföldi Gyermekház.
1992. „Görög hangulatok” Almássy Téri Szabadidő Központ.
2004. „Sokszínű Horizontok”,  Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház.
2005. „Válogatás” Magángaléria a Csengery utcában.
2008. „Félszáz körül...” Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház.

Csoportos kiállítások:
2004. Mesterkurzus záróvizsga U.GY.I.H.
2004. „Arénás Fotósok Kiállítása” 3 helyszínen Budapesten és Szegeden.
2005. „Szigetköz válogatás az Arénás fotósoktól” Mecsér.
2005. „Válogatás” képei egy Ráday utcai kávéházban.
2005. „Az Év természetfotósa” a Természettudományi Múzeumban (1 kép)
2006-2008. „Plitvicei csavargások” összesen 5 klf. helyszínen, Budapesten, Dunaújvárosban és Szigetszentmiklóson.
2006. „Csipetnyi Szahara - Tunézia” U.GY.I.H.
2007. „Csipetnyi Szahara - Tunézia” Néprajzi Múzeum.
2008. „MAFOSZ Szalon” (1 kép).

Teljes fotós pályafutásom összes kiállításra került képét magam nagyítottam.

Vódli Zoltán a "Képkovács"